A betegeket a sebészeti osztályon látják el.

1152 Budapest, Rákos út 77/a.; II. emelet >>>térkép

A proktológia a végbéltájék betegségeivel foglalkozó orvosi szakterület, melyet Magyarországon leginkább sebészek művelnek. A végbéltől anatómiailag elkülönítjük magát a végbélnyílást, a végbél zárókészülékét (ánusz, anális csatorna.) Ennek betegségeit azonban szintén a proktológus kezeli. A végbél a vastagbél utolsó, egyenes szakasza, mely a formált széklet átmeneti tárolásáért és szabályozott kiürítéséért felelős. A végbéltájékon felbukkanó panaszok napjainkra népbetegség gyakoriságát öltik. A katasztrófális tunyaság, üldögélő életmód, valamint kontrollját veszített élvhajhászat korában előbb-utóbb csaknem mindenki szembenéz a székrekedés, aranyér, vagy végbélviszketés makacs tüneteivel. Étrendünk élettelen, agyonfinomított, kemikáliákkal dúsított színes-szagos "junk-food". A kritikán aluli táplálékkal kritikátlanul túlzabáljuk magunkat. Az egész héten felszedett kalóriafelesleget kényszeres rohamokban próbáljuk leadni. A fél óra kocogás vagy divatos spinning közben sokkoló gépzenét hallgatunk, egymás izzadtságát szagoljuk, és ha a pörgetés során nem fordultunk le a nyeregből, máris feljogosítva érezzük magunkat a jutalom-falatokra, majd autónkba visszaülve sietve továbbhajtunk, hogy mindezekre felhajtsuk a pénzt.

Életmódunk bosszút áll az alvégeken

A végbél környékének sajátos jelentése, szimbolikája van, melyet átgondolva megérthetjük, miért van manapság oly' sok panaszunk erre a területre.

A végbél a tápcsatorna utolsó szakasza, a magunkhoz vett tápanyagból felhasználhatatlan salak és késztermék tárolását végzi. A székelés a visszaadás aktusa, az elengedésé, amelyben megszabadulunk a feleslegünktől. Lelki síkon ez a visszaadás, gondtalan elengedés felszabadult aktusa, és manapság igencsak szűkölködünk az adakozásban. A "soha nem elég" alapérzése dominálja testi igényeinket éppúgy, mint anyagi elvárásainkat. Az adás és visszaadás elégedett öröme nem erősségünk. Magától adódó itt a fösvénység és a székrekedés kapcsolata, amelyből jön az erőlködés, a kidülledő aranyerek, és a végbél környékének számos további kórképe.

Milyen vizsgálati módszereket használ a hematológus a mindennapi bajmegállapító (diagnosztikus) tevékenység kapcsán?

1)

A proktológia azon kevés szakterületek egyike, ahol nagyon számít a beteg lelki, "izgalmi" állapota. A megfelelő diagnózis felállításához a végbelet meg kell vizsgálni. Ez nem biztos, hogy első körben teljes átvizsgálást jelent, de az asztalnál ülve "csak beszélgetni" sajnos nem elég. Ha az ember szorong, a végbele is szorong. A záróizom fokozottan szorít (néha a fájdalomig), ilyenkor érdemi vizsgálatot végezni nem lehet. Ha a végbél záróizomzata is így reagál, három lehetőség adódik. Végső esetben, ha a szorítás az orvos szerint jelen állapotban nem oldódik, a részletes végbélvizsgálat - bizonyos megkezdett kezelés után egy későbbi időpontban történik meg, amikor a beteg már képes a megfelelő lazításra. A dolog gyors elintézése érdekében a vizsgálat akár ki is erőszakolható: az orvos tolja a műszert, a beteg ugrik, biztos recept a gyors, fájdalmas és eredménytelensége miatt teljesen felesleges vizsgálathoz, ami után a beteg gyorsan és véglegesen távozik a rendelőből. A járandó út a harmadik: a kellő lazítás. Ezt persze könnyű mondani ("kérem, lazítson"), végrehajtani sokkal nehezebb. Ehhez nagyban hozzájárulhat a megfelelő, megnyugtató környezet, orvos-beteg kapcsolat, az orvos kellően finom mozdulatai, hozzáértése. Van olyan eset, amikor a beteg annyira tiltakozik a vizsgálat ellen, hogy akarattal összeszorítja a záróizmát. Ez a viselkedés a férfiak sajátja. Ennek vannak előjelei, már a kikérdezéskor közli, hogy mennyire fog fájni neki a vizsgálat, hogy mennyire nem akarja az egészet. És utána mindezt be is bizonyítja. Szorít, az orvos hangját sem hallva hörög, ha vizsgálják. A dolog megoldása annyi, hogy mielőtt bejelentkezik a vizsgálatra, beszélje meg önmagával, hogy a kellemetlenség a vizsgálattal jár, a vizsgálat neki szükséges és kell, ne bizonyítsa be, hogy "ő azt ugyan kibírni nem fogja". Mérlegeljen, melyik a fontosabb, a vizsgálat és a gyógyulás, vagy hogy mondhassa: fáj és inkább tovább szenved az aranyereivel. Ez az eset szerencsére ritka, a példát nem az eleve fájdalmas végbél vizsgálatára értem. Azt kell mondjam, a vizsgálat ugyan kellemetlen, de lehet fájdalommentes. Ez remélem keveseknek újdonság. Az a titka a dolognak, hogy az ember kellő mértékben el tudja lazítani a záróizmát. Így a vizsgálat nem fog fájni, de ha képtelen adott helyzetben a lazításra, az esetleges vizsgálat bizony fájni fog. De a várható fájdalom a vizsgálat kezdeti szakaszában kiderül, így az orvos a fájdalmas beavatkozást nem végzi el, mert úgy sem lát szinte semmit. Mintha egy félig becsukott könyvet kellene pillanatok alatt kiolvasnia, miközben tépi a lapokat. Mindezekkel nem az Olvasót akarom elrettenteni a vizsgálattól, hanem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a fájdalom elkerüléséért a beteg is tehet. Majd' mindenkit meg lehet fájdalommentesen vizsgálni, de nem biztos, hogy elsőre. Ehhez azonban a betegnek is köze van.

2) Ciki, szégyenletes dolog. - NEM IGAZ!!!

A proktológusnak az a dolga, hogy végbélbetegségeket gyógyítson. Naponta 10-20-30 esetben. Az első néhány alkalommal talán még neki is zavaró, ciki volt. A tizediknél is. De a századiknál, ezrediknél már vélhetőleg nem az. Betegségével kapcsolatban nyugodtan kinyílhat orvosának, mindkettőjüknek könnyebb így. Egyéb esetben fennáll a veszélye annak, hogy Ön szégyenlősségből, vagy mert nem tartja fontosnak, a kezelést tekintve fontos információt hallgat el ("Doktor úr, lehet, hogy azért vérzek gyűrűzés után, mert vérhígítót szedek?!"). Ebből komoly gondok lehetnek.

3) Ez biztos csak nekem probléma, más nem csinál ekkora ügyet belőle. - NEM IGAZ!!!

Ha így lenne, Ön lenne az első és egyben utolsó betege orvosának. Jobb hamar túlesni rajta és megkönnyebbülni, mint szorongani, és "lehet, hogy mégis komoly bajom van?" típusú dolgokon rágódni. A betegségek gyógyítását jobb minél előbb megkezdeni -ha már a megelőzés nem járt sikerrel, így lehet a legkisebb befektetéssel és kellemetlenséggel meggyógyulni. Szorosan ehhez kapcsolódik a következő:

4) Nem akarok rossz hírt hallani. :-(

Ecseteljem? Tudom, ilyenek vagyunk, gyarló az ember, de azért jussunk már túl a gyermekkoron! Talán nem rosszabb esetleg rossz híreket kapni és cselekedni, mint később sopánkodni, hogy "hát igen, előbb el kellett volna jönnöm.", meg "pedig biztos voltam benne, hogy ..", és az ember joggal szégyellheti magát. Szerencsére ez ritka, de nemigen szokott a dolog jól elsülni. Általában (ez az esetek legjava) az orvos tud segíteni. Ennyi. Persze vannak történetek, hogy "már ötven éve nincs komoly gond", de lehet, hogy tegnapra már van. Vegyük kézbe a sorsunkat, ahol lehet!

5) Biztos nem tudok majd neki válaszolni. - MOST MAJD TUD!!!

Épp ezért gyűjtöttem csokorba a várható kérdéseket, hogy fel tudjon rá készülni. Magabiztosságot ad, nem érezzük olyan szerencsétlennek magunkat. Tehát a kérdések:

6) Biztos odacsinálok az asztalra. - ELŐFORDULT MÁR (1-2x).

Vajon mi jön az ember fenekéből? Jó esetben széklet, erre azért egy proktológus fel van készülve (lehet, hogy ez újdonság). Vizsgálat előtt el kell menni WC-re, s a gond már nincs ott. Ha a végbél felsőbb szakaszát is meg kell vizsgálni, és ott erős a székletszennyezettség, előfordulhat egy laza beöntés, de semmi komoly, szörnyű dolog. Előtte napokig nem enni meg aztán teljesen felesleges, ilyenkor szoktak a betegek az izgalom és a nulla vércukor hatására összeesni.